Az első hét az meglehetősen rossz volt. Sok sebet csinált a számban, nehezen ettem és beszéltem. A nyelvem is nagyon fájt, mivel a felül lévő ív széle nagyon hegyes volt, és folyton szúrta.
Miután meggyógyultak a sebek, már csak egy-két kisebb hólyag jött vissza, akkor amikor sokat nevettem vagy beszéltem egy nap. De ezek hamar helyre jöttek. A nyelvem is megszokta már, úgyhogy nincs semmi fájdalom.
A beszédemen egy kicsit hallható, hogy furcsa, de teljesen érthető vagyok. Néha hadarásnál még bele-bele akadok egy-egy szóba. :)
Az evés sem fájdalmas alapvetően, kivéve amelyik nap "úgy gondolja" valamelyik fogam, hogy ő most mozgolódik egy kicsit, mert akkor érezhető a feszítés minden harapásnál. De ami leginkább zavaró az annyi, hogy sok megrágott ételdarabka akad fent a zárak között, és azt nem valami könnyű kiszedni. Társaságban kétszer meggondolom, hogy eszem-e, még szerencse, hogy nem áll fenn gyakran ez a probléma, mert fogyózom egy ideje. :)
